Polietilén párazáró

A párazáró (vagy párazáró) bármilyen nedvességszigetelésre használt anyag, jellemzően műanyag vagy fólialap, amely ellenáll a nedvesség diffúziójának az épületek falán, padlóján, mennyezetén vagy tetőszerkezetein keresztül, hogy megakadályozza az intersticiális páralecsapódást és a csomagolást. Technikailag ezek közül az anyagok közül sok csak gőzkésleltető, mivel különböző fokú áteresztőképességgel rendelkeznek.

Az anyagok nedvességgőzáteresztő képességgel (MVTR) rendelkeznek, amelyet szabványos vizsgálati módszerekkel állapítanak meg. Az egyik gyakori mértékegységkészlet a g/m²·nap vagy g/100in²·day. A permeabilitás perm-ben adható meg, amely a vízgőz anyagon való áthaladásának sebessége (1,0 US perm = 1,0 szem/négyzetláb·óra·hüvelyk higany ≈ 57 SI perm = 57 ng/s·m2·Pa ). Az amerikai építési szabályzatok a gőzkésleltetőket az ASTM E96 szárítószerrel vagy száraz csésze módszerrel történő teszteléskor legfeljebb 1 perm vízgőzáteresztő képességűekként osztályozták.[1] A gőzölésgátló anyagokat általában a következő kategóriákba sorolják:

Át nem eresztő (≤1 US perm vagy ≤57 SI perm) – például aszfalt hátú nátronpapír, elasztomer bevonat, páragátló festék, olajbázisú festékek, vinil falburkolatok, extrudált polisztirol, rétegelt lemez, OSB;

Félig áteresztő (1-10 US perm vagy 57-570 SI perm) – például felület nélküli expandált polisztirol, szálas felületű izocianurát, nehéz aszfalttal impregnált építőpapírok, egyes latex alapú festékek);

Vízáteresztő (>10 US perm, vagy >570 SI perm) – például festetlen gipszkarton és vakolat, burkolatlan üvegszálas szigetelés, cellulóz szigetelés, festetlen stukkó, cementburkolatok, sodrott poliolefin vagy néhány polimer alapú külső légzáró fólia.